A teleportálás tudománya

A legtöbb ember számára a teleportálás egyet jelent a tudományos fantasztikus filmekben látottakkal. Az elmúlt évszázadban óriási népszerűségnek örvendő Star Trek sci-fi televíziós sorozat egy egész generáció számára hozta el az emberi teleportálás fantáziáját. Noha a világ misztikus tudományterületeit mindig foglalkoztatta, és eljátszott a teleportáció lehetőségével, a modern tudomány csak most kezdi megérteni, hogy a teleportáció valósággá válhat a dimenziónkban. Van azonban egy egyértelmű és lényeges különbség a természettudományi és a misztikus teleportálás meghatározása között. A tudomány és a teleportálás: a tudomány a teleportálást úgy definiálja, mint egy objektum dematerializálódását, és az atomszerkezet alapvető információinak elküldését a tér egy másik pontjára, ahol az objektumot azonnal „újraalkotják” vagy újra összeállítják atomonként.

A „kvantumteleportálás” néven ismert folyamat magában foglalja az „összefonódás” nevű jelenséget, amely csak mikroléptékben lehetséges. A kvantumteleportálás valójában a klónozáshoz vagy a „biológiai faxoláshoz” hasonló replikációs folyamat, ahol ugyanazt az információt használják az eredeti objektumhoz hasonló duplikátum létrehozására. Magát az objektumot nem teleportálják, csak a róla szóló információkat rögzítik és használják fel. A fő különbség a tudományos teleportálás és a tárgyak egyik helyről a másikra történő elküldésének hagyományosabb formái között az azonnali szállítás folyamata. 1998-ban a Kaliforniai Műszaki Intézet kutatócsoportja először sikeresen teleportált egy fotont körülbelül egy méter távolságra. Ennek során azonban az eredeti tárgy megsemmisült. Azóta számos teleportációs kísérletet végeztek. 2006-ban a Niels Bohr Intézet (Dánia) fizikusai Eugene Polzik vezetésével fél méteren keresztül teleportálták a fotonokat, és atomfelhő megvilágítására használták őket. Ez tudományos mérföldkőnek tekinthető, mert magában foglalta a fény és az anyag, azaz két különböző tárgy teleportálását. Ezzel éles ellentétben a misztikus hagyományokban jól meghatározható gyakorlat létezik egész tárgyak, sőt emberek teleportálására. A tudományos kontextustól eltérően nemcsak az objektum atomjainak létfontosságú információi teleportálódnak. A teleportálás védikus tudománya: A teleportálás védikus tudománya azon az előfeltevésen alapszik, hogy az anyag és az energia kölcsönösen átalakítható. Ahogy a telefonban a hanghullámok mintázatát elektromos áram továbbítja a forrásból a rendeltetési helyére, ahol „átalakul” hanggá, úgy a teleportálandó tárgyat a forrásnál egyszerűen energiává oldják fel, és az űrben szállítják hogy újra összeállítsák a rendeltetési helyén. Bár azt mondjuk, hogy „egyszerűen feloldódott”, a folyamat bonyolultsága és az elme urlama az anyag felett itt elképzelhetetlen. A teleportációt és más sziddhiket (spirituális erőket) csak egy életen át (vagy örökké) tartó fáradságos lelki fegyelemmel lehet elérni. Nem minden anyag teleportálható egyforma sikerrel, mivel csak bizonyos anyagok képesek megfelelni azoknak a szigorú feltételeknek, hogy atomi szinten széthúzódjanak, energiarezgéssé alakuljanak át az űrben történő továbbításukhoz, majd újra anyaggá desztilláljanak. Valójában egy igazi siddha kétségtelenül meghatározhatja, hogy egy gyémánt valódi-e vagy hamis, egyszerűen úgy, hogy néhány méterre teleportálja! A teleportáció folyamán egy gyengébb molekulaszerkezetű, alsóbbrendű kőporrá alakul át, és soha többé nem lehet újra összerakni.